Hogyan szeressük az embereket kompromisszumok nélkül

Országh György, szerkesztő
May 19, 2017
3 min read

Írta: Doug Addison

Két kérdést szoktak gyakran feltenni nekem:

"Hogyan lehet úgy szeretni a nem keresztény embereket, és együtt lenni velük, hogy közben ne kelljen kompromisszumot kötni a hitemmel kapcsolatban?"
"Hogyan lehet úgy kommunikálni azokkal, akiknek az életformájával nem értek egyet, hogy ne gondolják azt, hogy támogatom, amiket csinálni szoktak?"

Mi a kompromisszum?

A kompromisszum azt jelenti, hogy engedsz valakinek, vagy alkalmazkodsz valakihez, aki nem ért egyet a meggyőződéseddel vagy az elveiddel.

Engem évekig arra tanítottak, hogy távol kell tartanom magam a világi emberektől (akik nem keresztények, vagy akik nem járnak gyülekezetbe). Azt mondták, hogy a Biblia egyértelműen ezt tanítja, de amikor önállóan kezdtem tanulmányozni, meglepődtem azon, amit találtam.

Jézus ezt mondta: "Ha szerettek engem, engedelmeskedni fogtok a parancsaimnak." (János 14:15 EFO) De vajon azt is parancsolta nekünk, hogy tartsuk távol magunkat azoktól az emberektől, akiknek szüksége van az Ő szeretetére? Éppen ellenkezőleg: Jézus azt mondta, hogy a két legnagyobb parancsolat Istent szeretni teljes szívünkből és a felebarátainkat szeretni, mint önmagunkat. (Márk 12:30-31).

Jézus példát mutatott nekünk azzal is, hogy olyan emberekkel volt együtt, akik az akkori vallásos csoportokon kívül álltak.

Legyél bölcs

Bölcsességet kell alkalmaznunk, hogy biztonságban legyünk, ezért ha nehézségeid vannak olyan dolgokkal, amik nem hasznosak a számodra, akkor tegyél annak érdekében, hogy elkerüld az ilyen kísértéseket.

Amikor Jézusnak adtam az életemet és lejöttem a drogokról és az alkoholról, néhány évig még nehézségeim voltak ezekkel. Ezért muszáj volt távol tartani magamat ezektől a kísértésektől - többek között bizonyos emberektől és helyektől is - amíg Isten teljesen kitisztította ezeket a dolgokat az életemből.

Ez viszont nem azt jelenti, hogy minden olyan ember társaságától tartózkodnunk kellene, aki nem ért egyet velünk.

Testvéreim! Isten benneteket szabadságra hívott el! Csakhogy ezt a szabadságot ne a régi emberi természet kívánságainak kielégítésére használjátok, hanem inkább szeretettel szolgáljatok egymásnak! Az egész Törvény ugyanis ebben az egy mondatban foglalható össze: „Szeresd embertársadat, mint saját magadat!” – Galata 5:13-14 (EFO)

Amikor keresztény lettem, féltem attól, hogy együtt lógjak vagy együtt ebédeljek a munkahelyemen azokkal, akik nem voltak hívők. Isten viszont elkezdett arra tanítani, hogy nincs ezzel semmi gond, és az, hogy szeretjük az embereket, egyezik az Ő szíve vágyával.

Hogyan tudjuk megtenni ezt, hogy közben ne érezzük úgy, hogy kompromisszumot kötünk a hitünk terén?

Szeress és ne ítélj!

Mindig egyedül ültem az ebédlőben, és olvastam a Bibliámat. Noha ez önmagában jó dolog, elszigeteltem magamat a körülöttem levő emberektől, ezért ők úgy néztek rám, mint valami vallási fanatikusra.

Nem az a célunk, hogy elszeparáljuk magunkat azoktól, akiknek az Úrra van szükségük, hanem az, hogy szeressük őket. Jézus azzal mutatta be ezt, hogy együtt időzött azokkal, akiket akkoriban bűnösnek tartottak. Volt, hogy falánksággal és részegességgel is megvádolták.

Valóban, Jézust is azzal vádolták, hogy kompromisszumot vállalt a hitében, Ő viszont példát mutatott nekünk ezzel, és azt akarja, hogy kövessük a példáját.

Javaslom, hogy keresd a lehetőségeket, hogy hogyan tudsz kapcsolódni az emberekkel, és ne aggódj azon, hogy miben hisznek. Ha elmész velük kávézni, ebédelni, vagy egy meccsre, az nagyszerű indulást jelenthet, ha még nem kezdted el ezeket. Lehet, hogy meg fogsz lepődni, mennyire szeretnének majd a társaságodban lenni, különösen akkor, amikor rájönnek, hogy nem ítélkezel felettük.

Tippek az induláshoz

A feleségemmel az első gyülekezetünket egy New Age-es, hippi egyetemvárosban indítottuk el, a közép-nyugati országrészben. Isten arra tanított engem, hogy ha el akarjuk érni a várost, akkor szeretni kell őket, és nem ítélkezni felettük.

A dicsőítő csapatunk elkezdett a New Age kávézóban tartott szabad mikrofonos estékre járni, és a szeretetünkkel egy csapásra meghódítottuk azt a várost. Nem prédikáltuk az evangéliumot, nem osztogattunk traktátust, és elértük, hogy az emberek nem különültek el tőlünk, mivel nem kellett kényelmetlenül érezniük magukat a társaságunkban. Meghívást kaptam, hogy egyes rendezvényeken beszéljek, és mindig azzal kezdtem, hogy "Nem azért vagyok itt, hogy megítéljelek benneteket."

Egy éven belül elkezdtük elérni az embereket Jézusért, anélkül, hogy előrehívásokat csináltunk volna. Isten szeretetét mutattuk be azzal, hogy jótékonysági missziókat szerveztünk, a szegények felé szolgátunk és Isten-partikat tartottunk. Úgy ismertek minket, hogy mi vagyunk a "kellemes gyülekezet".

Miután a keresők elkezdtek velünk időzni, választ kaptak a kérdéseikre, és ott helyben tanítványképzésben részesültek, már azelőtt, hogy Jézusnak adták volna az életüket. Jézus is így csinálta.

Jókat szórakoztunk velük, és mindezt anélkül, hogy kompromisszumot kötöttünk volna, az emberek pedig átadták az életüket az Úrnak, miután megtapasztalták a szeretetét!

Áldás,