Felhatalmazást kaptunk arra, hogy felszabaduljunk!

Krisztusban kapott kiváltságunk, hogy felhatalmazást kaptunk arra, hogy felszabaduljunk

Graham Cooke írása

Úgy érezzük, hogy megrekedtünk? Vagy netán ez mégsem az?

Lehetséges, hogy ez épp egy remek lehetőség arra nézve, hogy Isten jóindulatával találkozzunk?

Tökéletesen megbízhatunk abban az Istenben, aki odáig van értünk és a bennünk lévő Krisztusért. Isten ”teljes hozzáférést” biztosít számunkra a jóindulatához.

Tehát gyakran ez a kérdés merül fel bennünk: „Hogyan kapcsolódhatunk Isten jóindulatához?”

A rövid válasz erre az, hogy tegyünk fel jó kérdést! :)

A kiindulási pontom Isten jóindulatának felfedezéséhez mindig ez:

“Atyám, mi az a lehető legjobb dolog, amit ebben a helyzetben készítettél a számomra?”

Ez a kérdés juttat el odáig, hogy keressem és kutassam, hogy a Menny miként fordul felém teljes figyelmével azért, mert Jézus bennem él. Arról nem is beszélve, hogy ez arra a jóindulatra emlékeztet, amely minden egyes helyzetben az enyém.

Isten jóindulata azt jelenti, hogy a Krisztusban kapott kiváltságunkra tudunk egyre inkább összpontosítani

Arra a tényre összpontosítjuk figyelmünket, hogy Isten minden tekintetben fel akar bennünket növelni Krisztusban. Ez pedig azt jelenti, hogy Szellemben folyamatos „előléptetésben” lesz részünk: arról a szintről, ahol most állunk, eljutunk arra a szintre, ahogyan Isten ténylegesen lát bennünket.

A jóindulat Istentől jövő előny, mellyel mindent biztosít a fejlődésünkhöz; valamint Isten felénk irányuló, szándékos „elfogultságának” bemutatása. Mindegyikünk Isten kedveltje!

Épp ezért Isten maga nagyra becsül, elismer és elfogad bennünket, mi pedig dorbézolunk ebben.

A jóindulat eláraszt bennünket Isten személyének valóságával. Pompásan, csodásan és harminc méter magasnak érezzük magunkat.

Szeretteim, a lehető legkedvesebb módon szólok most hozzátok: sokan vagyunk úgy, hogy az Istentől kapott előnyünkkel kapcsolatos gondolkodásunkat fel kellene frissítenünk

Talán az élet ellensége elhomályosította a látásunkat, épp ezért nem úgy látjuk magunkat, mint ahogyan Isten lát bennünket. Mi azonban bármikor „rácsatlakozhatunk” Isten jóindulatának szintjére, amivel a bennünk lévő Krisztusra összpontosít. Ez a rácsatlakozás pedig felgyorsulást eredményez, megváltást hozva az idő számára: tehát semmi nem vész kárba.

Eljött annak az ideje, hogy megmozduljunk és fussunk, hogy határozottan kiálljunk és igényeljük a saját fontosságunkat, hogy többé ne érezzük magunkat jelentéktelennek. Eljött az ideje annak, hogy ne engedjük tovább a negatív gondolkodásmódnak, hogy megakasszon bennünket -- hogy sikeresek legyünk a körülményeink között, még akkor is, ha azok ellenünk dolgoznak.

Itt az ideje, hogy felülírjuk a szemléletünket a körülményeinkkel kapcsolatban: hogyan látjuk ezeket, mit gondolunk és mondunk róluk. Még abban az esetben is, ha a körülményeink mellettünk szólnak, vagy épp ellenünk dolgoznak, a JÓINDULAT mindig jelenvaló.

Én mindig az után kutatok, hogy hol jelenik meg Isten jóindulata, és ennek megtételére sarkallok mindenkit. Bármit is „állítsanak” a körülményeink, akkor is számíthatunk Isten jóindulatára.

Ne feledjük, hogy a minden egyes helyzetben megnyilvánuló jóindulat valódi bizonyítéka az, hogy egyre inkább Jézusra hasonlítunk!

- - - - - - - - - - - - - -

Forrás: brilliantperspectives.com

Fordította: Bartha Kata

#GrahamCooke #gondolkodásmód #Krisztusbankapottkiváltság #Istenjóindulata