Joshua Mills – az ember Tanulságok Liberty gyógyulásából és azon túl
A Biblia arról beszél, széltében-hosszában, hogy Isten népének mindig is szüksége volt példaképekre, akár az Ószövetségben Izráelnek, akár az Újszövetségben a kereszténységnek. Ezek a példaképek mindig is emberek közül kerültek ki (Jézus is akkor lett a legnagyobb példaképünk, amikor emberré lett testben), akik olyan értékeket állítanak elénk, amelyek az Istent „teljes szívből, teljes lélekből, teljes erőből” szerető emberek számára követendő és követhető mintát jelentenek.
Az a jó, ha ilyenekből nem csak egy vagy kettő van, hanem minél több. „Legyetek követőim, testvéreim, és azokra figyeljetek, akik úgy élnek, ahogyan mi példát adtunk nektek.” (Filippi 3:17) Nemrég Magyarországon járt Joshua Mills, aki leginkább arról híres, hogy a mennyei dicsőséget hozza közel a szolgálata által, ezáltal az embereknek valóságos lehetőségük adódik, hogy találkozzanak Istennel, megismerjék Őt, és nem mellesleg természetfeletti jelek és csodák kísérik a szolgálatát. De nem ennyitől lesz valaki példakép.
Miután sokak életébe komoly megújulást és változásokat hozott az Úr a háromnapos konferencia során (az erről szóló gyógyulási és egyéb bizonyságok tömkelegét lehet olvasni a konferencia weboldalán), nem sokkal Joshua elutazása után a Facebook oldaláról értesültünk a felhívásról, amelyben arra kért mindenkit, hogy sürgősen imádkozzanak az ötéves kislányáért, Libertyért. A kislánynál egy kisebb rutinbeavatkozás után súlyos szövődmények léptek föl, és újabb műtétre, majd lélegeztetőgépre volt szüksége, végül beláthatatlan ideig a kórházban kellett maradnia, az intenzív osztályon. A nyelve az orvosok számára is érthetetlen módon annyira felduzzadt, hogy elzárhatta volna a légutakat. Miközben az életéért küzdöttek, majd napról napra vártak, hogy jóra forduljon Liberty állapota, Joshua arra kérte a hívőket világszerte, hogy csatlakozzanak hozzájuk az imában Liberty gyógyulásáért. Napról napra tudósította a Facebook-követőket az aktuális állapotról, az apró javulásokról, a kitartó hitükről, majd a végén a nagyszerű eredményekről. Természetesen, nagyon hálás volt mindenkinek a kitartó imatámogatásért.
Úgy gondolom, hogy mivel sokan profitáltunk szellemi áldások terén rajta keresztül, minimum ezzel tartoztunk neki, hogy egy akaraton, imában hordozzuk Libertyt. Ahogy a beszámolókat olvastam napról napra Joshua Mills Facebook bejegyzéseiből, én is átéreztem azt a fájdalmat, amit egy szülő a gyermeke szenvedését látva érez. Ez nem valami negatív dolog volt a részemről – sőt, valamiért nagyon is hasznos volt. Az a tapasztalatom, hogy nálunk is működik, ami Jézusnál – amikor meglátta a sokaságot, megszánta őket, és meggyógyította a betegeket. A kenet működését megelőzte egy mozzanat a szívében: az együttérzés.
Tudom, a hit a legfontosabb végső soron, ha bármilyen szükségről van szó, de nem fogjuk tudni kikerülni ezt az isteni tulajdonságot sem: a könyörületes szívet. Ez sem maradhat ki, ha teljesen összhangban akarunk lenni Istennel, ha folyamatosan érzékenyek akarunk lenni a Szent Szellem mozdulására, hogy ezáltal teljesen hatékonyak legyünk a hitünk gyakorlásában. Az is hozzátartozik a történethez, hogy az olvasók hozzászólásai között többször is sajnos túl hamar lett kihirdetve a Facebookon, hogy Liberty állítólag „teljesen meggyógyult” (néhányan ezen a ponton lezártnak is tekintették az ügyet – némelyek csak egyszerű félreértésből), miközben Joshua az angol nyelvű posztjaiban továbbra is kérlelte a hívőket világszerte, hogy imádkozzanak még a gyermekükért. Habár a hit többet lát a láthatónál, ami mindenképpen fontos igazság, mégsem merül ki abban, hogy elmondjuk, minek kell majd a „végeredménynek” lennie. Az odáig vezető út minden egyes lépésénél jól esett nekik, ha Liberty nyelvén kisebb lett a duzzanat, ha már egy-két kanál pudingot evett – miközben még mindig nem tudott beszélgetni a szüleivel… Biztos, hogy jól jött a naponkénti hitharc közepette is, hogy voltak, akik mindvégig kitartóan harcoltak értük imában, dicsőítéssel, szellemben, szeretetben, hitben.
Joshua Mills a személyes hit embere is. Végig a hitét vallotta meg! Habár őszintén írt az állapotról, amiben benne voltak azok a dolgok is, amik még változásra vártak, soha nem veszítette el a reményét és a bizalmát Istenben, sőt többször is minket, olvasókat buzdított, és azt kívánta, hogy az értük folytatott imatámogatásunkkal párhuzamosan mi is az áldások „áprilisi záporesőit” éljük át.
Volt még egy feltűnő mozzanat, ami a naponkénti beszámolók között nekem nagyon megragadta a szívemet. Joshua, akit a legtöbben a megújulást és szabadulást hozó szolgálata során megjelenő aranyporról és olajról ismernek, azt írta: „… Az ellenség a legnagyobb kenetünk területén próbált lecsapni ránk... a családunk területén. Hiszen vajon mi másról szól az ember élete végső soron?” Amikor ideértem az olvasásban, megakadtam, és még egyszer elolvastam. Ez az ember a családját nevezi a legnagyobb kenetének. És akkor a szívemben megemeltem a kalapot a fejemen, és azt mondtam: ez igen. Ez az ember nemcsak Isten embere, hanem olyasvalaki, aki Isten szíve szerint való. Ebben a Facebook bejegyzésében megismertem Joshua Millst, az embert. Még egy mondat a posztból: „megtanultuk, hogyan kell magasabbra mászni Szellemben... erősen megállni a hitünkben... megtapasztalni a békességet a vihar közepette... és egymilliószor kisírni a szememet...”
Jézus jutott eszembe, ahogy a János evangéliumának a legrövidebb igeversében olvassuk, hogyan reagált, amikor Lázár sírjánál ott állt a gyászoló, szomorkodó sokasággal együtt: „Jézus könnyekre fakadt.” (János 11:35) Mivel Joshua folyamatosan a kislánya mellett volt, természetesen a soron következő utazó szolgálatát is lemondta. Számomra még emberibb lett ez a kedves, egyszerű ember, aki a színpadon sem volt más, mint a szünetben, akivel ha beszélget az ember, ugyanazt a kedvességet, egyszerűséget és alázatot tapasztalja, mint bármelyik szolgálata során. A konferencia szünetében az a megtisztelő lehetőség ért, hogy interjút készíthettem vele, ahol az a pár perces beszélgetés is ugyanerről győzött meg engem. Habár a szünetben általában pihenni szoktak a szolgálók, ő ez alkalommal előbb egy kis társaságért imádkozott, majd a Prófétai Naplónak adott interjút. (Az ötperces videót itt találjátok.)
És mindezeket látva, nem tudok másra gondolni, csak arra, hogy kellenek, hogy legyenek előttünk példaképek Isten Királyságában, akik nemcsak a Szent Szellem erejében és munkájában, hanem ezzel együtt Isten szeretetében, a Krisztus szerinti szívben és jellemben is példaképek előttünk. Ilyen ember, többek között, Joshua Mills is. Akik még nem ismerik igazán, csak a hírét, netalán a szokatlan természetfeletti jelenségek miatt némelyektől csak rossz véleményeket hallottak róla, azoknak szeretettel ajánlom Jézus bölcsességét, miszerint „Ne ítéljetek látszat szerint, hanem hozzatok igazságos ítéletet”, és ahogy Jakab tanít bennünket, a nyelvünket inkább áldásra használjuk, ne átkozásra, különös gondossággal az Úr követeire nézve, hogy mi magunk is csak áldást örököljünk.
Joshua Mills egy olyan ember, akit méltán tekinthetünk példaképnek, mi, magyar keresztények is. Itt járt közöttünk, láttuk, hallottuk, ahogy Isten dicsőségében szolgálva is egyszerű, emberi módon beszélt, imádkozott, nevetett, szeretett, énekelt, szolgált, és olvashattuk a híreket, ahogy a családjával törődve segítséget kért, folyamatosan imádkozott, sírt, reménykedett és kitartóan hitt, és közben csak áldott bennünket, mindvégig, a jelenlétével is, és a távollétében is.
A cikkben látható képek forrása: Facebook
Liberty állapotának az alakulásáról magyarul olvashatjátok a beszámolókat a Prófétai Napló Facebook oldalán.